Egy súlyos tévhit a bukósisakokról

Vajon a bukósisaknak kell egyben maradnia vagy annak, ami benne van? Esetleg mindkettőnek?

Egy netes fórumot böngészve megakadt a szemem egy hirdetésen: motorozáshoz használt második világháborús páncélsisak eladó.

Az, aki ezt a sisakot megveszi, valószínűleg úgy gondolkodik róla, hogy ha a katonát megóvja egy lövéstől, akkor őt is meg fogja védeni egy kis balesettől. Pedig nem, mert nem erre tervezték. Lehet, hogy egy puskagolyó lepattan róla, de egy pótos IFA nem. A rohamsisak arra jó, hogy a kis tömegű, de nagy sebességű lövedék energiáját a hatás-ellenhatás törvénye alapján semlegesítse. Ennyit tud és nem többet.

A bukósisak külső héj nem erre szolgál, hanem arra, hogy az ütközési energiát nagy felületen eloszlatva továbbítsa a belső, energiaelnyelő rétegnek. És itt van a lényeg. Nem az a jó sisak, aminek törhetetlen a héja (manapság már gyakorlatilag minden ECE szabványos sisaknak az), hanem az, amelyik EPS hab bélése hatékonyabban elnyeli az ütést. Brutálisan hangzik, de a fejsérülések kilencven százalékában az áldozat agya a saját koponyája belső falán loccsan szét. Úgy, hogy a sisak héja még csak meg sem reped.

Ezért is tartom felháborítónak, amikor egy biztosító egy baleset után értékcsökkenésre veszi fel a bukósisakot. Hiszen nem tudhatják, hogy mi van a héjon belül. Az EPS réteg ugyanis egyszer használatos, ha bármilyen kicsit is megroppan, drámaian csökken az energiaelnyelő képessége. Honnan veszi magának a bátorságot egy kárfelvevő, hogy azt állítsa, hogy ez a sisak továbbra is használható? Ha valaki ilyennel szembesül, ragaszkodjon hozzá, hogy a szakértő írásban, névvel és címmel vállalja felelősségét „szakvéleményéért”. Nem fogja.